Kivonom megint magam a forgalomból. A tegnapi vezetés vizsga sikerült, viszont a szakdogám hátra van, és nincs kapacitásom másra....
"TÖKÉLETESSÉG
Sokan könyörtelenül piszkáltuk magunkat gyógyulásunk előtt. És lehet, hogy most, gyógyulásunk folyamatában is hajlamosak vagyunk rá.
„Ha csakugyan gyógyulóban lennék, biztosan nem tenném megint ezt…” „Már sokkal előrébb kellene tartanom.” Akkor merülünk ilyen gondolatokba, ha szégyelljük magunkat. Nem kellene így bánnunk magunkkal. Az égvilágon semmi haszna.
Ne feledd: a szégyen akadályoz. Viszont az önszeretet és az elfogadás képessé tesz a megváltozásra és a fejlődésre. Ha valóban tettünk valami olyat, amiért bűntudatunk lehet, kijavíthatjuk azzal, hogy igyekszünk jóvátenni, és elfogadjuk és szeretjük magunkat továbbra is.
Akkor sincs okunk szégyenkezni, ha visszacsúszunk régi, függőségen alapuló gondolkodásmódunkba, érzéseinkbe és viselkedésmódunkba. Időről, időre mindnyájan visszalépünk. Így tanulunk és fejlődünk. A visszaesés vagy újrafeldolgozás gyógyulásunk fontos része. És a kiút nem a szégyenkezés, mert az csak mélyebbre taszít a függőségbe.
Sok fájdalom fakad abból, hogy megpróbálunk tökéletesek lenni. A tökéletességet nem lehet elérni, hacsak nem értelmezzük másképp ezt a fogalmat: a tökéletesség az, amik most és éppen itt vagyunk, ha olyannak fogadjuk el és szeretjük magunkat, amilyenek vagyunk. Mert pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell gyógyulásunk útján.
Ma elfogadom és szeretem magam úgy, ahogy vagyok, és ott, ahol tartok gyógyulásom folyamatában. Mert pontosan ott vagyok, ahol ma kell lennem ahhoz, hogy eljussak oda, ahol holnap kell lennem. "
