Este házi buliba voltam hivatalos, úgyhogy ami 8 után történt, azért nem vállalok felelősséget.
Reggeli (256,91 kcal):
56 g zsemle (152,32)
111 g cukkinikrém (28,48)
43 g uborka (4,73)
65 g paprika – fehér, kaliforniai, erős (13)
12 g töpörtyű (57,6)
2 g lilahagyma (0,78)
Tízórai (157,87 kcal):
- 518 g joghurtos cukkini krémleves (88,27)
- 174 g őszibarack (69,6)
Ebéd (321 kcal)
1 jegeskávé (50)
204 g zöldséges köles (174,64)
55 g pirított máj (96,36)
Uzsonna (167,95 kcal):
63 g konzerv ananász (62,37)
70 g félzsíros túró (93,1)
32 g sárgadinnye (12,48)
+ édesítő
Este ettem, ittam:
2 kis szelet pirítós, 1/3 pirított vöröshagyma, 1/3 szelet sült szalonna, pár falat saláta (saláta, uborka, paradicsom, paprika, tejföl)
ropi, pop-corn
1 pár virsli
rozé fröccs, házi vörösbor, pezsgő-energiaital, pár korty vodka-sprite...
Össz.: 903,73 kcal + buli
Ébredés után ~15 perc "tánc" a 3 kedvenc zenémre :) + kutyasétáltatás
5 szál cigi egész nap + este alatt 1 egész doboz :S
"A FÉLELEM
Egy nap elhatároztam, hogy kipróbálok valami újat. Tízéves kisfiammal kimentünk a St. Croix folyóra egy hullámrobogón. A hullámrobogó egy kis vízi jármű, leginkább egy motorbiciklire emlékeztet. Felvettük a mentőmellényt, és olyan kalandba vágtunk bele, amelyről kiderült, hogy egyszerre izgalmas és félelmetes. Fantasztikusan izgalmas volt, amikor hagytam, hogy élvezzem, és félelmetesen ijesztő, amikor túl sokat gondoltam arra, mit csinálok, és elképzeltem mindazt a szörnyűséget, ami megtörténhet velünk.
Körülbelül az út felénél lehettünk, amikor legrémesebb félelmem valósággá változott: felbuktunk. Ott kapálóztunk a harminc láb mély vízben. A hullámrobogó ott bukdácsolt előttem a hullámokon, mint egy hanyatt esett motorizált teknősbéka.
- Ne ess pánikba! – mondta a fiam teljes nyugalommal,.
Mi van, ha megfulladunk? – ellenkeztem.
- Nem tudunk – felelte – Mentőmellény van rajtunk. Nézd csak! Lebegünk.
- A motor fejre állt – aggodalmaskodtam. – Hogy fordítjuk vissza?
Ahogy elmagyarázták – felelte a fiam. – A nyíl erre mutat.
És egy könnyed mozdulattal visszafordítottuk a gépet.
Mi van, ha nem tudunk rá felmászni? – kérdeztem.
Dehogynem – válaszolta a fiam. – Pont erre van kitalálva. Hogy föl lehessen rá mászni a vízben.
Miközben továbbhajtottunk, lassan megnyugodtam, és azon tanakodtam, mitől rémültem meg annyira. Talán, mert nem bízom a problémamegoldó képességemben? Vagy, mert egyszer már majdnem megfulladtam, amikor nem volt rajtam mellény?
De akkor sem fulladtál meg, mondta bennem egy hangocska. Túlélted.
Ne ess pánikba! A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Az élet azért van, hogy éljük. Lehet, hogy néha majdnem elborítanak a hullámok, sőt, akár el is merülhetünk egy röpke pillanatra, és nyelünk egy kis vizet, de nem fulladunk meg. "
