Nem mondanám, hogy a hangulatom a tetőfokára hág mostanában, de igyekszem tartani magam, egyszer csak lesz jobb. Anya házi pogácsája vigasztalt...
2013-04-03
ébredés: 6.30
- 6.45: 1 kávé
- 8.25: 1 vas pezsgőtabletta
9 kcal
- 8.40: 45 g tk. pirítós (114,3), 37 g füstölt főtt sonka (74), 65 g paprika- fehér, kaliforniai (13), 17 g paradicsom (3,74), 28 g uborka (3,08),33 g retek (4,95), 4 g lilahagyma (1,56), 44 g főtt tojás (61,6), 76 g főtt krumpli (66,12), 23 g joghurt (10,35)
352,7 kcal
- 10.50: 52 g sajtos Chio popcorn
223,08 kcal
- 11.55: 397 g kókusztejes zöldségleves
49,16 kcal
- 13.50: 1 kávé
- 14.10: 339 g brokkolis-kókusztejes-csirkés rakott
289,51 kcal
- egész nap: 16 pici házi sajtos pogácsa
~800 kcal
alvás: ~23.00
Össz.: 1723,45 kcal
2 km séta
"ELFOGADÁS
Add át magad a pillanatnak! Éld át teljesen, élj meg mindent, ami benne rejlik. Ugorj fejest a pillanatba!
Hagyj fel az ellenállással!
Oly sok gyötrelem származik abból, ha ellenállunk. Oly nagy megkönnyebbülés hoz, ha elfogadjuk, egyszerűen elfogadjuk azt, ami van.
Ellenállásunkkal, elfojtásunkkal, tagadásunkkal időt és energiát pocsékolunk. Gondolataink elfojtása nem tűnteti el őket. A formát öltött gondolat elfojtása nem tesz jobb emberré. Gondoljuk, végig. Hagyjuk, hogy napvilágra jusson. Azután engedjük el. Egy gondolat sem örökre szól. Ha nincs ínyünkre, változtathatunk rajta, vagy gondolhatunk helyette mást. De ehhez el kell fogadnunk, azután el kell engednünk az előzőt.
Az ellenállás és az elfojtás nem változtat a dolgon. Csak harcra késztet saját gondolataink ellen.
Életünket megnehezítjük, ha ellenállunk és elfojtjuk érzéseinket. Mindegy, milyen sötétnek, kínosnak, indokolatlannak, meglepőnek, „oda nem illőnek” bélyegezzük őket, nem szabadulhatunk meg tőlük. Sőt, még rosszabbak lesznek. Szünet nélkül fognak kavarogni bennünk, gyötörnek, beteggé tesznek, testi fájdalmat okoznak, kényszeres cselekedetekre ösztönöznek, nem hagynak aludni, éber óráinkban pedig félálomba döntenek. Pedig csak annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk érzéseinket azzal, hogy átérezzük őket és kimondjuk: „Igen, ezt érzem.”
Az érzések a jelenben élnek. Minél hamarabb el tudunk fogadni egy érzést, annál hamarabb léphetünk tovább a következőhöz.
Ha ellenállunk, vagy elfojtjuk gondolatainkat és érzéseinket, ezzel még nem válunk azzá, aki lenni szeretnénk, vagy akiről azt gondoljuk, ilyennek kellene lennünk. A valóságnak állunk ellen. Önmagunkat fojtogatjuk. A végső fokon depressziósak leszünk.
Így nem tudunk változtatni életünkön, körülményeinken, akármilyen nemkívánatosaknak tartjuk is ezeket.
Az elfogadás tesz azzá, aki vagyunk, és aki lenni szeretnénk. Az elfogadás ad erőt ahhoz, hogy jobbítsunk a körülményeinken.
Az elfogadás nem helyeslés. Nem jelenti azt, hogy alávetjük magunkat egy másik ember akaratának és terveinek. Nem elkötelezettség. Nem örök érvényű; a jelen pillanatnak szól. Az elfogadás nem nehezíti, hanem könnyíti a dolgokat. Nem jelenti azt, hogy elfogadjuk a másiktól a bántalmazást, s azt, hogy túllépünk önmagunkon, korlátainkon, reményeinken, álmainkon, vágyainkon, szükségleteinken. Azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van, így megtudjuk, mit tehetünk azért, hogy óvjuk magunkat, milyen határokat kell kijelölnünk. Azt jelenti, elfogadjuk aki pillanatnyilag vagyunk, s ezáltal szabaddá válik az út a változás és fejlődés előtt.
Az elfogadás előbbre visz ezen az úton. Az erőszak nem segít.
E két fogalom csak addig fáj, amíg nem gyakoroljuk.
Ma gyakorlom önmagam és jelenlegi körülményeim elfogadását. Figyelni fogom és bízom a varázslatban, melyet az elfogadás hozhat életembe és gyógyulásom folyamatába."
