"ÖNMAGUNK ELFOGADÁSA
Egyik nap autóvezetés közben egy nő felfigyelt az előtte haladó kocsi rendszámtáblájára. „LÉGY AZ, AKI VAGY!” – ez állt rajta a számok és betűk alatt. De hogyan? – tűnődött. – Hiszen azt se tudom, ki vagyok!
Lehet, hogy alkalomadtán zavar, ha mások arra bátorítanak, hogy legyünk hűek magunkhoz. Hogyan is tudhatnánk, kik vagyunk, vagy hogy lehetnénk hűek magunkhoz, ha hosszú éveken át csakis mások igényei foglalkoztattak?
Van saját énünk. Napról napra többet tudunk meg róla. Lassan azt is megtanuljuk, hogy megérdemli a szeretetet.
Megtanuljuk elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek ebben a pillanatban vagyunk – elfogadni érzéseinket, gondolatainkat, fogyatékosságainkat, szükségleteinket, vágyainkat. Akkor is elfogadjuk őket, ha zavarosak kicsit.
Hogy azok lehessünk, akik vagyunk, el kell fogadni életünk eddigi történetét is, mégpedig pontosan olyannak, amilyen.
Igazán hűnek lenni magunkhoz annyit tesz, hogy jogunk van a véleményünkhöz és minden hiedelmünkhöz, még ha a jövőben megváltozhatnak is. Elfogadjuk fizikai lényünket éppúgy, mint mentális, emocionális és spirituális énünket. Ja igazán hűek akarunk lenni magunkhoz, az elfogadásnál egy lépéssel tovább is mehetünk. Értékesnek tarthatjuk magunkat és múltunkat.
Ha igazán azok vagyunk, akik vagyunk, ha szeretjük és elfogadjuk magunkat, ez nem jelent korlátokat. Magunkat elfogadva és szeretve leszünk képesek változni és fejlődni.
Ma az leszek, aki vagyok. Ha még nem is tudom biztosan, ki vagyok, tudatosítom magamban, hogy jogom van erre az izgalmas felfedezésre."
